Fenntartható gyógyszerfinanszírozást szorgalmaznak az innovatív gyártók - Interjú Dr. Vereckei Péter AIPM elnökkel
2019.01.15. | Kategóriák: Sajtómegjelenések
Új innovatív gyógyszerek, illetve ezek indikációjának társadalombiztosítási támogatásba történő befogadásáról döntött októberben az egészségügyi kormányzat. Az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete (Association of Innovative Pharmaceutical Manufacturers, AIPM) üdvö- zölte az elmúlt évek legnagyobb számú gyógyszer-befo- gadásáról szóló döntést. Annak érdekében, hogy a jövő- ben a magyar betegeknek ne kelljen hosszú ideig várniuk az új készítmények befogadására, az AIPM szakmai javas- latokat fogalmazott meg, amelyekről Dr. Vereckei Péter elnök tájékoztatta lapunkat.
Cikk forrása: IME online
BEFOGADÁSOK
– Októberben végre megtörtént számos innovatív készítmény befogadása. Mennyire elégedett a befogadott gyógyszerek számát illetően az AIPM?
Az innovatív gyógyszergyártók szemszögéből nézve ennek az évnek a fénypontja volt október 15., a gyógyszerbefogadás napja, hiszen ezt megelőzően két évig nem történt befogadás Magyarországon. Összesen 29 egyedi márka – ebből 22 telje- sen új hatóanyag – került befogadásra. Ezek a készítmények elsősorban az onkológia, a szisztémás gyulladásos betegsé- gek, a kardiológia, az asztma, és a skizofrénia területén alkal- mazhatóak, 16 féle indikációban. Ezen felül külön keretben került befogadásra egy új véralvadási faktorpótló készítmény, amely a hemofíliás betegek kezelését szolgálja. Fontos kie- melni, hogy az onkológián belül a tüdőrák és az áttétes mellrák egyes típusainak áttörést jelentő terápiája vált ily módon elér- hetővé a betegek számára, és olyan indikáció is bekerült a támogatott körbe, amelyben korábban nem állt rendelkezésre célzott terápia. Nagy eredménynek tartjuk a befogadás meg- történtét, ám meg kell jegyezni, hogy a folyamat rendkívül hosz- szú volt, két évig vártunk rá.
– Mekkora az új, innovatív gyógyszerek támogatási rendszerbe történő befogadásának átlagos várakozási ideje Magyarországon? Ez nemzetközi összehasonlítás- ban mennyire számít hosszúnak?
Az Innovatív Gyógyszergyártók Európai Föderációja (Euro- pean Federation of Pharmaceutical Industries and Associations
– EFPIA), amelynek az AIPM is tagja, évente közzéteszi az ún. „wait index”-et. Az Európai Unión belül hazánkban a legmagasabb az ún. várakozási idő, amely átlagosan 635 nap (egy- négy év közötti szórásban). A most befogadott szerek között van olyan, amelyik négy évet várt a támogatásra. A 2017-es közzététel szerint a 2014-16 közötti periódusban 141 gyógyszer került törzskönyvezésre az EU-ban. A gyógyszerbefogadás előtt ezek közül 54 gyógyszer volt Magyarországon elérhető ebben az időszakban, beleértve az egyedi méltányosság alapján támogatott készítményeket is. Amikor a gyógyszer-támogatási rendszert vizsgáljuk, két fontos dimenziót kell szem előtt tartanunk: azt, hogy mennyi időt kellett várni, és ez idő alatt hány készítmény lett elérhető a betegek számára. Ebben a tekintetben a V4 országok között sereghajtók vagyunk.
– Hány további készítmény vár még befogadásra?
Nem csak a 29 befogadott gyógyszerre nyújtottak be tagvállalataink befogadási kérelmet, hanem jóval többre. Ebből kifolyólag már most körülbelül 60-70 gyógyszer vár befogadásra. Természetesen a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) felelősen gazdálkodik a költségvetéssel, hiszen meghatározott keretek között végzi az innovatív készítmények támogatását. Az idei költségvetési terv 337 milliárd forint volt, azonban a befogadások időbeni csúszása miatt a gyógyszerek jelentős része egyedi méltányosság alapján lett eddig finanszírozva, ezért itt jelentős túlköltés fog jelentkezni. Ebből az következik, hogy a 362 milliárd forintos jövő évi terv az idei ténnyel fog megegyezni, hacsak nem lesz kevesebb. A 2019-re tervezett 25 milliárd forintos növekmény közel 40 százalékát – több mint 9 milliárd forintot – a gyógyszeripari befizetésekből várja a kormány. Ha megnézzük az elmúlt tíz évet, a válság óta a nettó gyógyszer közkiadás reálértéke csökkent, nominálértékben pedig szinte változatlan. Azért hangsúlyozzuk a nettó gyógyszerkiadást, mert jelentős gyógyszeripari visszafizetés van becsatornázva direktben a gyógyszerkasszába, amely igen jelentős összeg. Gyakorlatilag az elmúlt évek bruttó gyógyszer- kiadásának növekedését az ipari hozzájárulások finanszírozták. Mindeközben a befogadások tempója lassú, és kevés gyógyszer elérhető mindabból a gyógyszerkincsből, amely már a betegek rendelkezésére állhatna. Úgy érezzük, hogy érdemes lenne ezen változtatni. Az utóbbi években felgyorsult a gyógyszeripari innováció, rendkívül sok új gyógyszer jelent meg, különösen az onkológiai betegségek területén. Bizonyos daganatos megbetegedések kapcsán a szakemberek szerint praktikusan lehetővé vált, hogy krónikus betegséggé szelídítsük a rákot, és a betegek számára sokkal jobb életminőséget biztosítsunk. Kiemelném az immuno-onkológia fejlődését, amelynek köszönhetően egyre több immunterápia vált hozzáférhetővé Magyarországon is. Az is tény, hogy az áttörést jelentő – meghatározott daganat alcsoportok részére kezelési lehetőséget nyújtó – célzott terápiák egy része elérhető, még ha limitált mértékben is.
GYÓGYSZERKASSZA
– Hogyan változott a gyógyszerkassza az elmúlt időszakban?
Ma az ipar a gyógyszerkiadások (gyógyszerkasszából és a tételes finanszírozás keretében biztosított terápiák támoga- táskiáramlásával együttesen) 23-24 százalékát finanszírozza. Ez a hozzájárulás a válság éveiben bevezetett adók miatt folyamatosan növekszik, aminek következtében az ipari befizetések mértéke idén várhatóan meghaladja a 90 milliárd forintot. Ez azt jelenti, hogy a válság óta eltelt időszakban az ipar legalább 500 milliárd forintot fizetett be különböző adók formájában, ami rendkívül magas összeg. Azt gondolom, hogy hazánk jelenlegi gazdasági helyzete lehetővé tenné az adók mértékének újragondolását. Másrészt, ha figyelembe vesszük, hogy idén már a 90 milliárd forintot is elérheti a befizetett gyógyszeradó szintje, amennyiben nem növekszik a nettó gyógyszerkiadások mértéke, akkor ez – ötéves időtávra vonatkoztatva – egy évnyi gyógyszerkasszát tesz ki, ami példa nélküli egész Európában. Felelős állampolgárként természetesen megértve a költségvetés korlátait, frusztrálónak tartom, hogy miközben nagyon komoly összegekkel támogatjuk a hazai lakosság gyógyszerellátását, a befogadások lassúak, és nem feltétlenül elégségesek.
– A gazdasági válság időszakában bevezetett iparági adóterhek változatlan formában léteznek most is, vagy történt már módosítás ezen a téren?
A kötelező gyógyszeradó megemelkedett: 2007-től kezdve a támogatás 12 százalékát vissza kellett befizetni, ám 2012- ben ennek mértékét 20 százalékra emelték. Emellett léteznek a kötelező jellegű ún. támogatásvolumen-szerződések, amelyek révén a társadalombiztosító a szerződéses készítményekre fordított kiadásait előre meghatározott kereteken belül tartva, a költségvetési előirányzat betarthatóságát biztosítja, meghatározott mértékű plusz befizetésre – ún. dobozdíjra – kötelezve a gyógyszergyártókat. Olyan szerződések is léteznek, amelyek alapján a limit feletti kiáramlást teljes mértékben a gyógyszercégeknek kell kifizetniük. Ezek a gyógyszeripari különadók a gyógyszertámogatási rendszerbe vannak becsatornázva, azaz a költségvetésben bevételi forrásként jelennek meg a gyógyszertámogatási soron. Időközben megjelent egy „spanyol adónak” nevezett újabb 10 százalékos befizetési köte- lezettség is azokra az új készítményekre, amelyek hat éve támogatásban vannak, és nincs generikus megfelelőjük. Továbbá évi 10 millió forint fizetendő minden egyes orvoslátogató munkatárs után, ami szintén egyedülálló Európában. Ez a rendkívül magas díj jelentősen csökkentette a vállalatainknál foglalkoztatott, magasan képzett munkatársak számát.
– Mindezek fényében milyen változtatásokra lenne szükség az AIPM szerint annak érdekében, hogy csökken- jen a befogadások várakozási ideje?
Azt gondolom, hogy érdemes górcső alá venni magát a folyamatot. Létezik egy nagyon jól szabályozott szakmai döntéshozatal, amelynek során az adott terápia valós költséghatékonyságát és eredményességét értékelik. A NEAK-ban és az országos Gyógyszerészeti és élelmezés-egészségügyi Intézetben (OGYÉI) zajló technológiaértékelő folyamat teljesen átlátható, leszabályozott rendszer a transzparencia irányelv 2004-ben történt adaptálása óta. Ezt egy minisztériumi döntéselőkészítési folyamat követi, amelynek azonban nincsenek megfelelően meghatározva sem az időkorlátai, sem pedig a felelősségi körei. Emiatt a döntések intranszparens módon elhúzódhatnak. Nem látjuk át pontosan, hogy hol, ki, mi alapján, milyen döntéseket hozhat, és nincs kitűzve határidő sem. A legutóbbi befogadást megelőző 635 napnak mindössze egyharmadát tette ki a szakmai döntéshozatal, míg a fennmaradó időszakban a minisztériumi egyeztetések zajlottak. Nem tudtuk, hogy mennyi idő múlva lesz, vagy nem lesz befogadva az adott gyógyszer. Ezért szerintünk általánosságban tisztába kell tenni a döntéshozatali folyamatot határidők kiszabásával, egyér- telmű felelősségi körök meghatározásával, és ellenőrzési mechanizmus beépítésével. A másik fontos meglátásunk, hogy a fiskális szempontokon túl a szakmai aspektusokat is előtérbe kell helyezni. Hiszen látjuk, hogy milyen a magyar társadalom egészségi állapota: az Eurostat adatbázisa szerint mind a kardiovaszkuláris, mind a daganatos halálozásokban vezető helyen állunk az OECD államok között. Ha az elmúlt évben sikerült is valamelyest fejlődést elérni ezen a téren, a relatív helyzetünk továbbra sem javult. Idősödő társadalmunkban az egészségügybe történő befektetésnek (és nem kiadásnak) kellene tekinteni minden forintot, amelyet az egészségbiztosító gyógyszerfinanszírozásra fordít. Nyilvánvalóan a finanszírozó egészségnyereséget kíván vásárolni, hogy a magyar társadalom jobb egészségben, tovább éljen, és termelőképes maradjon. E szempontok mentén lenne érdemes átalakítani a gyógy- szerterápiák finanszírozását, és az eredményesség alapján dönteni a befogadásokról annak fényében, hogy melyek azok a betegségcsoportok, amelyek a legtöbb elvesztett egészséges életévet okozzák. Mi magyarok, ma kétszer annyi egészséges életévet veszítünk el, mint a nálunk szerencsésebb helyzetben lévő országok polgárai. Emiatt olyan rendszer kiépítésére lenne szükség, amelyben transzparens módon, eredményességi alapon lehet megítélni a terápiák hozzáadott értékét.
– Véleménye szerint mi hiányzik ahhoz, hogy ez megvalósuljon?
Nélkülözhetetlenek azok a regiszterek és adatbázisok, amelyekből mindez transzparensen kideríthető és mérhető. Azt gondolom, hogy mivel a magas hozzáadott értéket képviselő innovatív terápiák többlet egészségnyereséget hoznak a jelenlegi terápiákhoz képest, indokolt lenne a többlet támogatáskiáramlás. Hiszen amikor támogatást kérünk egy innovatív gyógyszerre, akkor ki is kell mutatnunk, hogy az adott szer mennyi többlet egészségnyereséget képes biztosítani a meglévő terápiákhoz képest. A „zero budget impact” (zéró költségvetési kihatás) elv szerint azonban a társadalombiztosító törekszik ugyan új gyógyszerek finanszírozására, de szinte csak akkor, ha a befogadás költségvetési hatása a gyógyszerkasszára nézve összességében nulla, vagy még inkább, ha az új készítményekkel közvetlen megtakarítás érhető el. Márpedig az érdemi innovációt jelentő készítmények esetében képtelen ez az elvárás, hiszen a gyógyszerkassza költését rövidtávon valószínűleg növelni fogják. Egy új innovatív szer azonban nem csak költséget generál, hanem jelentős egészségnyereséget is hoz, aminek kimutatásában mi partnerek vagyunk. Ha többlet egészségnyereséget hoz a gyógyszer, feltehetőleg a beteg kevesebbszer fog orvoshoz fordulni, illetve kórházban feküdni, kevesebb egyéb gyógyszerre lesz szüksége. A gyógyszer fontos eszköz a gyógyítók kezében, de csak egyik eleme a gyógyításnak. Ezért sem lehet a környezetéből kiragadva kezelni a gyógyszerkasszát. Az egészségügyi ágazatvezetés öt fő népegészségügyi területre fókuszáltan a korai prevenciót szorgalmazza, nagyon helyesen. Ha azonban országos szűrőprogramokat működtetünk, akkor ebben a társadalomban nagyon sok beteget fogunk találni, akinek valószínűleg gyógyszerre is szüksége lesz, köztük olyanokat is, akiknek hozzáadott értéket jelentő innovatív terápiára lesz szükségük. Amikor tehát az egyik oldalon majd növelni fogjuk az egészségügyi rendszerben a bemeneti számot, a másik oldalon költség fog keletkezni a rendszerben, mert megjelennek a betegek az ellátórendszer különböző szintjein, amire forrást kell biztosítani.
SZAKMAI MEGFONTOLÁSOK
Amikor arról beszélünk a javaslatunkban, hogy valós teljesítmény alapján kell értékelni a gyógyszerek hatékonyságát, akkor mindenképpen fontos kihangsúlyozni, hogy a gyógyszer csak annyira tud hatékony lenni, amennyire a mögötte levő rendszer. Hiszen a megfelelő időben a megfelelő betegeknek kell eljuttatni ezeket a terápiákat. Ha nem abban a szekvenciában és nem azon a helyen kapja meg a beteg a terápiát – ez különösen érvényes az onkológiára –, amikor az a legnagyobb hatékonyságot és eredményességet tudja biztosítani, akkor életéveket vesztegetünk el, és még a ráfordított költség sem hasznosul jól. Minél későbbi sorban, sokadik terápiaként adjuk a terápiát a rossz prognózisú betegnek egy beszűkített beteg-populációban, a gyógyszer nem fog olyan eredményt hozni, mint egy jól tervezett klinikai vizsgálatban, megfelelő, kontrollált körülmények között.
– A nemzetközi ajánlások szerint egyre korábbi vonalban kellene alkalmazni az innovatív terápiákat, a finanszírozási protokollok azonban nem ezt tükrözik.
Ez így van. Ma általában a hagyományos terápiák eredménytelen alkalmazása után van mód arra, hogy az orvosok bevethessék az innovatív terápiát, holott szakmai szempontból jóval korábban lenne arra szükség. A fiskális szempontok felülírják a szakmai döntéseket, és ez komoly morális konfliktust okoz a klinikusok számára. érdemes megemlíteni az egyedi méltányosság rendszerét, amelyen keresztül elérhetőek az új gyógyszerek mindaddig, amíg nem kerülnek be a támogatott körbe. Természetesen az egyedi méltányosság jó a betegeknek, hiszen így hozzájutnak egyes modern terápiákhoz, azonban ez a rendszer nem alkalmas arra, hogy tartósan ezen keresztül finanszírozzunk terápiákat. A kérelmek elbírálása nagyon sok adminisztrációval jár, a döntéshozatal ezért las- sabb, a betegek sok esetben nem tudják, hogy miért topog egy helyben a jóváhagyás. Tudjuk jól, hogy a NEAK munkatársai nagyon komoly munkát végeznek ezen a területen, maximális leterheltség mellett dolgoznak. Minden egyes betegnél, minden alkalommal ugyanazt a procedúrát le kell bonyolítani, illetve a kérelmeket időnként meg kell újítani, amihez újabb dokumentációt kell benyújtani, és mindeközben új betegek is érkeznek. Át kellene gondolni, hogy a nagy értékű terápiákat milyen más módon lehetne hamarabb eljuttatni a betegekhez.
– Az új terápiák viszont egyre drágábbak, a finanszírozó pedig csak addig nyújtózkodhat, ameddig a takarója ér…
Ez egy globális probléma. Az innováció pörög, az innovatív terápiák nagyon komoly kutatás-fejlesztési folyamaton esnek át, ami hozzáadott értéket képvisel. Nem fenntartható, hogy tíz éve gyakorlatilag szinte változatlan nettó közkiadás és reálértéken csökkenő gyógyszer-közkiadás mellett akarjuk modern terápiákkal kezelni a betegeket. Ebben a kérdésben ellentmondás feszül, aminek a feloldása többletforrás nélkül nem sikerülhet. A magyarországi nettó gyógyszerkiadások értéke nem éri el a V4 országok átlagát. A rendszerben meglévő feszültség kezeléséhez 30-40 milliárd forintnyi többletforrást kellene biztosítani a gyógyszerkassza számára. Mindemellett jól meghatározott szempontok szerint át kellene gondolni, hogy milyen egyéb megtakarítások, racionalizálások lehetségesek a gyógyszerkasszán belül. Át kell tekinteni, hogy azokra az egészségügyi problémákra, amelyek ma a magyar társadalmat jellemzik, mely készítmények nyújtják az igazi megoldást. Racionalizálni kellene a gyógyszer-közkiadásokat, de emellett a nagyobb eredményességet biztosító terápiákra többletforrást is kell biztosítani. Azt gondolom, hogy a gyógyszerkassza 10 százalékos növelése, valamint a megfelelő, objektív szempontok mentén történő befogadás mellett, a megtakarítások potenciálját is figyelembe véve olyan rendszer alakulhatna ki, amely középtávon fenntarthatóvá tehetné a gyógyszer-finanszírozást, és ezzel megközelíthetnénk a régiónk átlagát.
KUTATÁS-FEJLESZTÉS
– A kormány 2020-ra a GDP 1,8 százalékát kívánja kutatás-fejlesztésre és innovációra fordítani, a vállalati részvétel arányának növelésével. Érzékelhető-e már a kutatásorientált vállalatok – így a gyógyszergyárak – számára ez a kormányzati törekvés?
Az AIPM 26 nemzetközi innovatív gyógyszervállalatot tömörít. Az innovatív gyártók jelenlétének egyik fontos eleme a klinikai kutatás és az abba történő befektetés. Nagyon örülünk annak, hogy az Innovációs és Technológiai Minisztérium – mint az innováció „gazdája” – megjelent a kormányzatban. Kapcsolatba léptünk a minisztérium képviselőivel, és reméljük, hogy a megindított párbeszéd folytatódni fog. Az állami szabályozás sokat tud tenni annak érdekében, hogy javuljon a klinikai vizsgálatok környezete. Természetesen az egészségügyi intézményeknek is fejlesztésre van szükségük ahhoz, hogy ebben a tekintetben versenyképesek maradhassanak.
– Hány klinikai vizsgálat zajlik ma hazánkban?
Magyarország igen előkelő helyen áll a klinikai vizsgálatok tekintetében. Ma körülbelül 840 klinikai vizsgálat zajlik hazánkban, világszinten a 14. helyen állunk. A régiónkon belül kizárólag Lengyelország és a jóval nagyobb oroszország áll előttünk. Ez annak is köszönhető, hogy az egészségügyi intézményekben működő centrumok igen jó minőségben, nagy szakértelemmel és eredményesen dolgoznak. Ez a közreműködő orvosok és egészségügyi személyzet számára lehetőséget jelent a fejlődésre, az új munkamódszerek elsajátítására, aminek révén bekerülhetnek a nemzetközi kutatói hálózat vérkeringésébe. Ezen kívül ez természetesen a betegek számára is komoly lehetőség: ma a Magyarországon zajló klinikai kutatások keretében körülbelül 20 ezren kapnak olyan innovatív terápiát, ami esélyt ad a gyógyulásra. Ezeknek a betegeknek az ellátását a gyógyszeripar finanszírozza, azaz nem a gyógyszerkassza terhére történik a gyógyszeres kezelésük. Adott esetben a klinikai kutatásban való részvétel az egyetlen esélyük a túlélésre. Összegszerűségüket tekintve a klinikai vizsgálatok nemzetgazdasági szinten 100 milliárd forintnyi bevételt jelentenek. Ez egy nagyon összetett értéklánc, amely tartalmazza azokat az összegeket is, amelyeket a vizsgálatot lefolytató intézményeknek, orvosoknak és személyzetnek fizetünk ki. Amikor az orvosok elvándorlásáról, a humán erőforrás hiányáról beszélünk, a klinikai vizsgálatok lehetőséget teremtenek a szakemberek itthon tartására. Mindezen felül számolni kell a hármas multiplikátor hatással is, ami a klinikai vizsgálatok köré felépült ökoszisztéma révén, a vizsgálatokat menedzselő alvállalkozók adóbefizetései által érvényesül. Vállalataink viszonylag alacsony alkalmazotti létszámmal dolgoznak, és külső partnerek közreműködésével bonyolítják le a klinikai vizsgálatokat, sok ember számára biztosítva lehetőséget és megélhetést. Nem csoda, hogy komoly verseny alakult ki az országok között a kutatásokért.
– Mit kell tennünk annak érdekében, hogy hazánk megőrizze a jó pozícióját?
Lépéseket kell tennünk mind az adminisztratív akadályok csökkentése, mind pedig a digitalizáció és az intézmények esz- közparkjának fejlesztése terén. Fontos az adatbázisok fejlesztése, amire lehetőség nyílt az EESZT elindulása kapcsán. Ne felejtsük el annak a hatalmas értékét, hogy a mi társadalmunk egybiztosítós, vagyis 10 millió ember adata gyűlik a NEAK rendszerében. Fontos lenne ezt kiegészíteni olyan indikátorokkal is, amelyeket egyelőre a biztosítói adatbázis nem rögzít. Ha megfelelően gazdálkodik ezzel az értékkel az állam, akkor lehetőségünk nyílik arra, hogy további kutatásokat vonzzunk ide. Az innováció felgyorsult, ezért két tényező számít: az idő, és a jó minőségű, megbízható adat. Az a cél, hogy minél hamarabb megtaláljuk azokat a betegeket, akiket az adott indikációs területen keresünk. A terápiák egyre inkább specializálódnak, így mindinkább a ritka genetikai mutációkat hordozó beteg alpopulációkat keressük. Minél gyorsabban találjuk meg őket, annál hamarabb tudjuk realizálni a klinikai vizsgálatokat, és jutunk el a törzskönyvezésig. Mindemellett olyan publikus adatbázisokra is szükség lenne, amelyek elérhetők a betegek számára, hogy tájékozódhassanak az aktuálisan zajló klinikai vizsgálatokról.
TÁRSADALMI FELELŐSSÉGVÁLLALÁS
– Egy 2015-ben végzett hazai felmérésük szerint minden második állampolgárnak problémás az egészségértése. Ez óhatatlanul maga után vonja a rossz beteg compliance és terápiás adherencia problémáját. Milyen eszközökkel érhető el javulás ezen a téren?
Lényeges, hogy megfelelő egészségtudatosság és egészségértés alakuljon ki Magyarországon, hiszen nem lehet mindenért a nem megfelelően működő egészségügyi rendszert kárhoztatni. Sokat tehetünk mi magunk azért, hogy egészségesek legyünk, ebben mindenkinek felelőssége van. Saját egészségünk érdekében tudatosan kell használnunk a gyógyszereket, és a gyógyszerek értékét ismernie kell a lakosságnak. A felelős használat különösen az antibiotikumok kapcsán kiemelendő, hiszen a rezisztencia többek között azért alakulhat ki, mert a betegek nem az orvosi előírások szerint szedik a gyógyszerüket. Mind a tagvállalataink, mind az AIPM sokat tett a betegtájékoztatásért és egészségnevelésért, szoros együttműködésben a betegszervezetekkel. Évek óta nagy érdeklődés övezi az AIPM „Nekem szól” kampányát, amelynek célja, hogy a betegek egészségértését, tájékoztatását szolgáló innovatív kezdeményezéseket karoljunk fel és tegyünk ismertté. Véleményünk szerint már kisgyermekkorban hozzá kell segíteni a gyermekeket testük működésének jobb megértéséhez, és az egészséges életmódra való nevelés mellett a természettudományos oktatás színvonalát is növelni kellene. Ezen a területen mindenképpen érdemes lenne összefogást kialakítani, és egyesíteni erőinket az egészségügyi rendszer szereplőivel, a Magyar Tudományos Akadémiával és az oktatási rendszerrel.
– Jelenleg milyen kihívások elé néz még az AIPM?
Az előkészítés fázisában tart a gyógyszerek iránti bizalom növelése érdekében indított, a hamisított gyógyszerek kiszűrését célzó európai projekt. A gyógyszerhamisítás megakadályozása érdekében az Európai Unió irányelvet adott ki, miszerint a gyógyszeriparnak létre kell hoznia egy olyan rendszert, amely megvédi a legális ellátási láncot a hamis gyógyszerek bekerülésétől. A nemzeti rendszerek kiépítésének első eleme a nemzeti non-profit szervezetek, Magyarország esetében a HUMVO Nonporfit Zrt. megalapítása volt 2017. július 11-én. Az AIPM akkori alelnökeként jómagam aktívan részt vettem a HUMVO felállításában, és egy éven át az igazgatóság tagja voltam. A HUMVO hat szakmai szervezet támogatásával alakult meg, vezető részvényese az AIPM. Az egyedi gyógyszerazonosítási rendszer létrehozásának költségeit 62 százalékban az AIPM tagvállalatai állják. Bevezetésétől azt várjuk, hogy a gyártástól a beteg számára történő kiadásig egyedi azonosítóval felszerelt dobozban történjen meg a gyógyszerek mozgatása. Sok milliárd gyógyszerdoboz forog az európai gyógyszerpiacon, ami óriási nagyságrend. Hatalmas feladat minden gyártó számára a teljes gyártási folyamat megváltoztatása, és egy olyan informatikai rendszer létrehozása, amely képes ezt a nagy mennyi- ségű adatot kellő biztonsággal kezelni. Mindennek révén – reményeink szerint – egy-egy doboz beazonosítása a másodperc töredéke alatt fog megtörténni. Az előkészítés jó ütemben halad, 2019. február 9-étől egyedi gyógyszerazonosítóval rendelkező gyógyszert csak azonosítással lehet kiadni. Az átmeneti időszakban nyilvánvalóan lesznek még a rendszerben olyan gyógyszerek, amelyek nem rendelkeznek egyedi azonosítóval, és a hagyományos módon kiadhatók a patikák polcairól. Ez egy komoly precedenst teremtő összefogás a gyógyszeripari szereplők részéről, amelyben részt vesz mind a négy gyógyszergyártói szövetség, a nagykereskedők és a Magyar Gyógyszerész Kamara is. Megfigyelő tagja az igazgatóságnak az OGYÉI, amely hatóságként követi nyomon a folyamatot. Egész Európa egyszerre fogja megindítani a rendszert, amelynek vélhetően meglesznek a maga gyermekbetegségei. Jó tempóban haladnak a tesztek, de nem csak a gyógyszeriparnak, hanem a hatóságoknak, a kórházaknak és a gyógyszertáraknak is fel kell készülniük a váltásra, ami óriási kihívást jelent minden szereplő számára.
– Ön ez év májusában vette át az AIPM elnöki funkcióját. Milyen személyes célokat tűzött ki maga elé a megbízatás kapcsán?
Jó hír a betegeknek, hogy az innovatív terápiák fejlesztése sikeres, egyre több innovatív gyógyszer érhető el a betegségek széles spektrumában. olyan új megoldásokat honosítottunk meg a gyógyításban, mint például az immunterápia, és a hamarosan elérhetővé váló génterápia. Igazi fejlődésnek és innovációnak vagyunk tanúi napjainkban, ami komoly reményt jelent a betegek számára. Személyesen nekem nagyon jó érzés és rendkívüli módon motivál, hogy a társadalom számára ilyen kézzelfogható eredményeket generáló iparágban dolgozhatok immár 18 éve. Az AIPM elnökeként bízom abban, hogy megfelelő párbeszéddel elérhetőek előrelépések a gyógyszerekbe vetett bizalom, a gyógyszerbefogadás, valamint a klinikai vizsgálatok jobb elismerése érdekében. Jómagam igyekszem párbeszédre törekedni a gyógyszeripar minden szereplőjével, építve arra a HUMVO Nonprofit Zrt. kapcsán kialakult együttműködésre, ami korábban nemigen jellemezte a gyógyszeripart. Ahogy már említettem, szeretnék összefogást elérni a magyar lakosság egészségtudatosságának javítása érdekében. Az innovatív gyógyszergyártók fontos lábát képezik a magyar egészségügyi ellátórendszernek, de dolgoznunk kell még azon, hogy az általunk előállított érték kellően láthatóvá és elismertté váljon a társadalom számára.
Boromisza Piroska
NÉVJEGY
Dr. Vereckei Péter személyében júniustól új elnök képviseli az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületét. A Pfizer Magyarország ügyvezető igazgatói posztját is ellátó szakember közel húszéves gyógyszeripari tapasztalattal rendelkezik, korábban a szervezet alelnöki tisztségét töltötte be 2016-tól. Vereckei Péter a Debreceni Orvostudományi Egyetem általános orvosi karán végzett, majd az ELTE egészség-gazdaságtan, egészségpolitika szakirányán tanult tovább. Diplomája megszerzése után a gyógyszeriparban helyezkedett el, és az elmúlt 18 évben a Pfizer magyarországi leányvállalatánál dolgozott, ahol a gyógyszeriparban is ritka karrierutat bejárva orvoslátogatóként kezdte, majd az évek során számos feladatkört ellátva, a ranglétrát végigjárva jutott el az ügyvezetői pozícióba 2014 januárjában. Az AIPM tárgyalódelegációjának tagjaként részt vett a Nemzeti Gyógyszerazonosító szervezet megalapításában, illetve igazgatósági tagként támogatta az első Igazgatóságot.
