A védőoltások sikere: letűnt járványok

“…ha sok embert ugyanazon időben ugyanazon betegség támad meg,
úgy annak közös okot kell tulajdonítanunk…” (Hippokratész)

Az ókori tudós ezen sorait a járványtan (orvosi kifejezéssel: epidemiológia) születésének tekinthetjük. Bátran állíthatjuk, hogy a fertőző betegségek és az emberiség egyidősek, és küzdelmük emberemlékezet óta tart.

Számos család szomorú története mögött egy titokzatos fertőző betegség rejtőzött. Híres festőnk, Szinyei Merse Pál Lilaruhás nő című festményén ifjú feleségét, Probstner Zsófiát láthatjuk, aki éppen várandós. A családi történet később sajnos tragikusra fordult, hiszen házasságuk ideje alatt öt gyermekükből három lánygyermeket a diftéria vitt el – az 1800-as évek közepén ugyanis nem volt védőoltás a torokgyík ellen.

Járványok nemcsak napjainkban, hanem korábban is előfordultak az emberiség történetében: a pestisről, lepráról, koleráról, fekete himlőről szinte mindenki hallott már. A fertőző betegségek terjedése egyre gyorsabbá és szélesebb körűvé vált, ahogy az emberek egyre többet utaztak, kereskedtek és háborúztak egymással. A fertőző betegségek okának ismerete nélkül ebben az időszakban nehéz volt hatékony megelőző intézkedéseket életbe léptetni, így a járványok évekig, évtizedekig tomboltak, vagy akár több hullámban újra és újra visszatértek. A maihoz hasonló karanténintézkedéseket már a 14. században is leírtak, de ilyen mértékű óvintézkedéseket csak ritkán, nagyobb járványok esetén léptettek életbe – általában a lakosság heves ellenállásától kísérve.

A legtöbb, évente visszatérő járvánnyal – mint az influenzával és a himlővel – megtanultak együtt élni az emberek. A járványok periodikusan, néhány évenként vagy évtizedenként visszatértek: a közösség átfertőződése után immunitás alakult ki, a betegség hosszabb időre eltűnt, majd, amikor felnőtt egy újabb generáció, amely még nem találkozott a kórokozóval, újra kitört az adott járvány – a pestis például 20-30 évenként tért vissza.

A járványok megfékezésében az igazi megoldást a védőoltások felfedezése jelentette. A vakcinológia tudományának megszületésével, a védőoltások bevezetésével számos fertőző megbetegedést szelídítettünk meg, fékeztünk meg járványokat, mentettük meg több száz millió ember életét. A védőoltások segítik elkerülni a megbetegedéseket, csökkentik a betegek szenvedését, segítik elkerülni a még súlyosabb, adott esetben maradandó egészségkárosodáshoz vezető szövődményeket, tehermentesítik a nemzetgazdaságot és az egészségügyi ellátórendszert, mindezt pedig alacsony ráfordítás mellett: kockázataikat (illetve költségüket) nagyságrendekkel megelőzik az előnyeik.[2]

A védőoltással megelőzhető fertőző betegségek esetszáma a védőoltások bevezetése után drasztikusan lecsökkent, vagy meg is szűnt. A járványos gyermekbénulás világszerte elterjedt, hazánkban az 1950-es években okozott rendkívül súlyos járványt, de az 1958-ban bevezetett polio elleni védőoltás hatására a 70-es évek közepétől eltűnt a megbetegedés. 2002-ben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) hivatalosan is bejelentette, hogy Európa mentes a járványos gyermekbénulástól, és célul tűzte ki a polio-mentességet az egész világon. A védőoltási programok segítségével az 1988-ban világszerte lejelentett 350.000 eset 2008-ra alig 1700-ra csökkent.

Az alábbiakban néhány fertőző megbetegedést tekintünk át, melyek az ellenük adott védőoltás bevezetése után visszaszorultak, vagy (szinte) el is tűntek.

Fekete himlő

A világjárványokat okozó fertőző betegségek közül kiemelkedő jelentőségű a fekete himlő (variola vera). Évszázadokon át ez volt az egyik leghalálosabbnak tartott betegség az emberiség történetében, akár 40-80 százalékos halálozási aránnyal, és még a 20. században is közel 300 millió ember halálát okozta. Az 1790-es években Edward Jenner angol orvos egy véletlen megfigyelésből kiindulva alkotta meg az első védőoltást – észrevette ugyanis, hogy a tehénhimlővel fertőzöttek nem kapják el a fekete himlőt. Új eljárását is a tehenek latin nevéről (vacca) nevezte el vakcinának. Bár valójában nem tudta, mi okozza a módszer sikerességét, hiszen a vírust ekkor még nem azonosították, az oltási eljárása működőképesnek bizonyult. A világon eddig egyedül a himlőt sikerült felszámolni, annak köszönhetően, hogy 1967-ben világméretű oltási programot indítottak, melynek során a Föld lakosságának nagy részét mintegy 10 év alatt sikerült beoltani. Az utolsó megbetegedést 1977-ben jegyezték fel, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1980-ban pedig himlőmentesnek nyilvánította a Földet.

Poliomyelitis (járványos gyermekbénulás)

A betegség első leírása a XVIII. század végéről származik, de petyhüdt bénulásos eseteket, melyeket könnyen elképzelhetően a polio okozott, már az ókorban is ábrázoltak. A vírus a XX. század elejéig csak szórványosan fordult elő, azonban 1910-től kezdődően a fejlett országokban hirtelen megugrott a gyakorisága. Magyarországon az első jelentős gyermekbénulás-járvány 1931-ben fordult elő, de a járványügyi helyzet 1950-1959 között vált igazán súlyossá. Az 1959-ben indult oltási programnak köszönhetően (Sabin-cseppek) a fertőzés pár év alatt gyakorlatilag eltűnt Magyarországról. A WHO regionális bizottsága 2002. június 21-én hivatalosan elismerte Európa polio-mentességét, és célul tűzte ki azt, hogy a fekete himlő után, globális védőoltási program segítségével ez a betegség is teljesen eltűnjön a Földről.[3]

Morbilli (kanyaró) – a leg leg leg

A kanyaró az egyik legsúlyosabb, védőoltással megelőzhető fertőző megbetegedés. A kanyaróvírus az egyik legfertőzőbb ismert kórokozók közé tartozik. Leggyakoribb szövődménye a középfül- és tüdőgyulladás. A vírus agyvelőgyulladást is okozhat, melynek következtében életre szóló idegrendszeri károsodás és értelmi fogyatékosság maradhat vissza.[4] Hazánkban az elmúlt 10–20 évben a ritkábban előforduló kórképek közé tartozott. Ennek egyik oka, hogy az 1969 után született magyar lakosság 99 százaléka megkapta a védőoltást. Ez azért is fontos, mivel rendkívül ragályos betegségről van szó, azaz a lakosság legalább 95 százalékának védettnek kell lennie ahhoz, hogy a vírus ne találjon magának fogékony embert, akit megfertőzhet. Az oltási program bevezetése előtt a gyakran előforduló országos kanyarójárványok miatt a betegségből gyógyultakban életre szóló védettség alakult ki. A természetes és a mesterséges védettség kialakulása így összességében tehát kiterjedt nyájimmunitást biztosított a lakosságnak.[5] (Ajánljuk figyelmébe a „Nyájimmunitás” tematikájú háttéranyagunkat is.)

A védőoltások olyan készítmények, amelyek gyengített vagy elölt kórokozókat, esetleg azok részeit tartalmazzák. Az oltások mesterségesen, biztonságos körülmények között mutatják be a kórokozókat az immunrendszernek, amelynek így lehetősége van felkészülni egy későbbi fertőzésre: ellenanyagokat gyártani a gyorsabb védekezésért, és memóriasejteket termelni, hogy a védelem tartós maradjon.

Az intenzív utazás és kereskedelem, a repülés hétköznapivá válása jelentősen kedvez a fertőző betegségek gyors terjedésének. Ugyanakkor a tudományos háttér, az információk gyors megoszthatósága, a régóta ismert karanténintézkedések és a megelőzés legnagyobb vívmányai, a védőoltások sokat segíthetnek a járványok megértésében, és az ellenük való védekezésben.

A védőoltások működéséről az alábbi videóból tudhat meg többet:

Hogyan működnek az oltások?

[1] https://ri.btk.mta.hu/images/letoltes_publ/mende.balazs/jarvanytan.pdf

[2] Ferenci, T. Védőoltásokról a tények alapján, Medicina Könyvkiadó Zrt. Budapest, második javított, bővített kiadás, 2017.

[3] http://www.euro.who.int/en/health-topics/communicable-diseases/poliomyelitis/activities/certification-and-maintenance-of-polio-free-status-in-the-european-region/european-regional-commission-for-the-certification-of-poliomyelitis-eradication/certification-of-the-regions-polio-free-status-in-2002

[4] Mészner, Zs. Felnőttkori védőoltások könyve, A védőoltások bevezetése Magyarországon, Medicina Könyvkiadó Zrt. Budapest, második átdolgozott kiadás, 2019:

[5] http://semmelweis.hu/nepegeszsegtan/files/2017/02/1617_II_AOKgy_01_alt_jarvanytan-1.pdf